– Életed negyven esztendejéből harmincnégy a küzdősportokhoz köthető. Egy évtizedes kempo-karrier, 1. dan övfokozat, Világkupa-győzelem és full-concact ob-arany, 1995-től 2008-ig a Vasas ökölvívó-szakosztályát erősítetted, 2005-ben felnőtt bajnoki címet szereztél, de profiként is tíz év és 42 meccs fűződik a nevedhez, a megvívott MMA- és thai-box-csatákról is nem beszélve. 2017-ben még profi ökölvívóként léptél ringbe. Edzőként nem érhet az a vád, hogy híján lennél a tapasztalatoknak. 

– A sport és a küzdelem végigkísérte az egész életemet, nehezen tudtam abbahagyni – kezdte Régi Dániel. – Szeretem a kihívásokat, kellett az adrenalin. Egyszerűen nem bírtam elengedni, fantasztikus érzés, amikor az ember a szorító felé megy. Aztán eljött az az idő, amikor megváltoztak a prioritások, az utolsó tizenegynéhány évben több vasat tartottam a tűzben: sportoltam, tanultam és a vállalkozásomat is építettem. Lehet, ha csak a sportra koncentrálok, most elégedettebb lennék. De örülök minden percnek, amit a sporttól kaptam, mert rengeteg tapasztalatot, élményt gyűjtöttem, ismeretségeket kötöttem, barátokkal lettem gazdagabb. 

 

– Kitűnő edzők keze alatt pallérozódtál a Vasasban. Hogyan emlékszel vissza rájuk?

– Kissrác voltam, amikor a kempo mellett lementem bokszolni, hogy a kéztechnikámon javítsak, s teljesen magával ragadott a közeg. A teremben óriási bajnokok edzettek, egy idő után nem volt kérdés, melyik sportágat választom. Bódis Gyula bácsinál és Kozák Jani bácsinál kezdtem, akiknek a mai napig hálás vagyok. Gyula bácsi igazi mindenes volt, az edzősködéstől a szertárosi teendőkig mindent ellátott, még a virágokat is ő locsolta. Volt egy legendás mondása: selyembe, bársonyba öltöztetlek! Szuper csapatot hozott létre, öröm volt edzésre járni.

Klein Csaba és segítője, Nagy Laci bácsi is sokat tett azért, hogy ökölvívó váljon belőlem. Csaba bá’ nagyon pozitív karakter volt, rengeteget tanultam tőle. Emberileg is nagyra becsültem, a saját fizetését is szétosztotta a versenyzők között, hogy mindenkinek egy picivel több legyen. Példakép számomra, megtiszteltetés volt, hogy a keze alatt dolgozhattam.

Szántó Öcsi bácsitól és a segítőjétől, Gyugyó bá’-tól (Nagy Gyula- a szerk.) is nagyon sokat kaptam. Ez a páros rengeteget segített mindenkinek, mind a személyiségükkel, mind a szakmaiságukkal. Öcsi bácsi a szakma csúcsa, folyamatosan megújul, a mai napig jókat beszélgetünk, ha találkozunk, nagyon sokat tanultam tőle.

Bacskai Imréhez nemcsak mint volt edzőmhöz fűz kapcsolat, büszkén mondhatom a barátomnak is. Sok közös történetünk van, kitűnő pedagógiai érzékkel rendelkezik amellett, hogy nagyon tudja, érti a szakmát. A 2005-ös ob előtt néhány héttel a csapat előtt ismertette az elvárásokat, s amikor rám került a sor, komoly arccal azt mondta, gondolkodik, hogy egyáltalán elindítson-e. Akkor már munka mellett edzetem, de tisztességgel odatettem magam. Annyira felpaprikázott a szavaival, hogy amolyan „csakazértis” elhatározással léptem ringbe, felszívtam magam, s megnyertem az ob-t. Később mesélte, hogy közben majdnem elnevette magát, amikor edzésen felpiszkált a mondandójával. A történetet később az egyetemen egy házi dolgozatban is leírtam, majd elküldtem Imrének. Nagyon meghatódott. Most újra együtt dolgozunk a Vasasnál, nagyon örülök, hogy elvállalta a szaktanácsadói feladatot. 

 

– Milyen érzés volt az első edzést megtartani?

– Előtte napokig alig aludtam, izgatott voltam, hiszen oda tértem vissza vezetőedzőként kollégámmal, egykori versenyzőtársammal, Ladányi Robival, ahol az egész amatőr ökölvívói pályafutásomat töltöttem. Örülök, hogy a Honvéd után itt is együtt tudunk dolgozni Robival.  Burján Attila szakosztályvezető mutatott be minket a csapatnak, persze, szinte ismertünk mindenkit. Amikor beléptem a terembe, olyan volt, mintha hazaérkeztem volna. Megtisztelő a feladat, de egyben óriási kihívás. Azon leszünk, hogy a legjobb tudásunk szerint készítsük fel a versenyzőket. A Vasasnak óriási múltja van, azért dolgozunk, hogy a jelen és a jövő is eredményes legyen, méltók legyünk a tradíciókhoz. Köszönöm a szakosztályelnök Süllős Gyula bizalmát, igyekszem rászolgálni.

 

– Tavaly ökölvívó szakedzői diplomát szereztél, előtte rekreáció szakon végeztél. Sok kollégád megelégszik egy segédedzői papírral, kevés a kvalifikált edző. Számodra miért volt fontos, hogy megszerezd a szakedzőit?

– 40 éves vagyok, az edzői pálya elején járok, mérföldkő számomra a szakedzői. Elhatároztam, hogy én leszek a világ legjobb edzője! Ezért meg is teszek mindent, tudom, még rengeteget kell tanulnom, nagyon sokat kell tapasztalnom, sok-sok meccset kell eltöltenem a ringsarokban, de készen állok rá. Folyamatosan képzem magam, s ez a szándékom a jövőben is. A tanulás fontosságát nem lehet elégszer aláhúzni! 

 

– Milán két szoros mérkőzésen aratott győzelmet, abszolút pozitívan értékelem a teljesítményét. Szeptember elején kezdtük a közös munkát, remélem, a jövőben is sikeresek leszünk. 28 éves,10 év élsportolói életvitel áll mögötte, a súlycsoport- és az edzőváltás rövid- és középtávon pozitív hatással lehet rá. Kérdés, mit tudunk kihozni belőle hosszútávon. Erre majd az idő megadja a választ. Hogy ez a megújulás hogyan megy majd végbe, az rajtunk, edzőkön és Milánon is nagyban múlik. A válogatott tatai edzőtáborában Milán mellett Fehér Koppány és Tarlósi Péter is részt vesz, Lokár Márk munkahelyi elfoglaltságai miatt nem tudott eljönni. Van még a vb-ig néhány nemzetközi verseny, bízom benne, hogy a Belgrádba utazó csapatban lesz(nek) Vasas-Süllős ökölvívó(k).

 

– Korábban elmondtad, hogy a versenyzők felkészítése során innovatív módszereket is felhasználtok. Melyek ezek?

– Szerintem természetes, hogy igénybe vesszük a társtudományok szakembereinek segítségét. Vallom, az egyszemélyes polihisztor edzők ideje régen lejárt! Nem tehetjük meg az edzőkollégákkal, hogy szétforgácsolódjunk a munkában, vannak területek, ahol a legjobb szándék mellett is közepes a tudásunk, ilyenkor olyan specialistákhoz fordulunk, mint például az erőnléti edző, coach, pszichológus, dietetikus, táplálék kiegészítők terén jártas szakember, és még sorolhatnám.

 

– Akkor, kérlek, sorold! Hogyan áll fel a téged segítő csapat? Kik a stábtagok?

– A már említett Ladányi Robi mellett az edzőknél Barta Zsolt és Kőrösi Sanyi bácsi képviseli az állandóságok, Berna Dávid és Sinkó Zoltán a fiatalabb edzőgeneráció tagjai, míg egykori mesterem, Bacskai Imre szaktanácsadóként segít. A sportmasszőr Esch Gáborhoz régi, szoros barátság fűz. 

Kovács Krisztina pszichológus, egyetemi tanár már versenyzőkoromban is foglalkozott velem, az ő segítségét most is igénybe veszem. Ismeri az ökölvívást, ha nálam elfogy a tudomány, ő mindig tud segíteni, ilyenkor hozzá irányítom a versenyzőket.

Boleska Viktória is a kezdetektől segíti a munkánkat, erőemelő volt, most végez gyógymasszőrként, speciális gyakorlatokkal tudja megerősíteni a törzs izmait, ez pedig nélkülözhetetlen az állásstabilitásnál és mobilitásnál, valamint az egyensúlyérzéknél.

Odafigyelünk a stretchingre is, ezen a területen Driszku István a szakértő, a megfelelő nyújtás-lazítás preventív hatással van az izomsérülések elkerülésére, és elérhető vele a bokszhoz szükséges laza izomtónus.

Táplálkozási tanácsadóként Lauter Viktorra támaszkodhatok, neki köszönhetjük a kitűnő minőségű táplálékkiegészítőket, természetesen ezeket mindig bevizsgáltatjuk, mielőtt használnák a srácok. 

A River Fitness-t se felejtsem ki, magas színvonalú, változatos edzéskörülményeket biztosítanak számunkra.

Külön köszönet a Peakbusiness Kft-nek a támogatásért.

 

– Ilyen háttérrel elvárható a kiemelkedő szereplés. December közepén felnőtt ob-t rendeznek, milyen eredményekkel lennél elégedett?

– A hagyományok itt is köteleznek, a Vasas-Süllős öklözőitől négy döntős szereplést várok, de nem lennék szomorú, ha öt versenyzőnk jutna el a fináléig. Azt hiszem, ez beindítaná a szekeret.

 

– Tekintsünk kicsit messzebbre, 2024-ben Párizsban rendezik az olimpiát. Lesz Vasas-bunyós az utazó csapatban?

– Maximalista vagyok. Reményeim szerint a mostani garnitúrából ketten is szerezhetnek kvótát. Igyekszem reális célokat kitűzni, ugyanakkor ezeket a célokat nem szabad alultervezni. Lesznek még addig Európa- és világbajnokságok, ezekre a versenyekre is nagyon komolyan fel kell készülnünk. Az élsportolóknak meg kell tenniük mindent a sikerért, mi pedig a munkatársaimmal azon vagyunk, hogy ebben segítsük őket. Rengeteg munka vár ránk, de a sikert sose adták ingyen! 

 

 

 

 

A mi emberünk

 

– Olyan embert szerettünk volna a vezetőedzői posztra, aki továbbviszi a korábbi mester, a jelenlegi szaktanácsadó Bacskai Imre által képviselt irányvonalat, szellemiséget, elhivatott és Vasas-kötődésű – fogalmazta meg az elvárásokat Süllős Gyula szakosztályelnök. – Régi Dani, mint Imre egykori tanítványa, tökéletesen megfelel minden kritériumnak, sokra hivatott, magasan kvalifikált edző. Hosszan beszélgettünk, mielőtt megállapodtunk, de be kell vallanom, már az első negyedóra után tudtam, ő a mi emberünk. Nagyon tetszik az általa felvázolt szakmai irányvonal, felhasználja a társtudományok eredményeit, igénybe veszi a területek szakértőinek segítségét. Már a Honvédban is látszott, hogy új metodika szerint készíti fel a versenyzőit. Laboratóriumként tekintek a Vasasra, s ha az új módszerek hatékonyak lesznek, működnek, örömmel osztjuk meg a tapasztalatainkat a hazai ökölvívótársadalommal, az arra fogékony kollégákkal. Mint a szövetség alelnöke, hiszem, hogy ez kötelességünk, a magyar ökölvívás érdekeit kell szem előtt tartanunk.