Különleges érzés, ha az ember edzőként tér vissza ahhoz a klubhoz, amelyet versenyzőként hosszú évekig erősített. Így van ezzel a háromszoros felnőtt magyar bajnok, junior Eb-bronzérmes Ladányi Róbert is, aki az újjászervezett edzői team tagja. A Régi-Ladányi páros már a Honvédnál is megmutatta, nem hobbiedzőkként állnak a sportághoz, szívüket-lelküket beleteszik a munkába.

– 90’-ben a Vasasban kezdtem, ott is fejeztem be a versenyzői pályafutásomat, így bár nem volt könnyű elhagyni a Honvédot, de hazahúzott a szívünk – jelenti ki Ladányi Róbert, akit több mint 25 éves barátság fűz egykori klubtársához, a vezetőedző Régi Dánielhez. – Azt már korábban is megtapasztaltam, hogy az edzői munka jóval nehezebb, mint a versenyzői lét, utóbbiban csak magadért felelsz, míg edzőként egy egész csapatot kell összefogni, figyelni minden rezdülést. Daninak és nekem volt szerencsém megtapasztalni, milyen a jó csapatszellem, s ezt szeretnénk most is kialakítani, ez alap a jó munkához.

A jó csapatszellem kialakítását szem előtt tartva a páros a régi, bevált módszerek mellett jó néhány újítást is bevezetett az edzéseken, amit csak lehet, versenyszituációban gyakoroltatnak.

– Az eddig tapasztaltak szerint fogékonyak a srácok az új stílusra, módszerekre, rendszeresen kapjuk tőlük a visszajelzéseket. Bízom benne, hogy ez eredményekben is megmutatkozik majd, alátámasztva a munkánkat. Edzéseken még az árnyékolásnál is felhívjuk a figyelmet, hogy úgy végezzék, mintha ellenféllel állnának szembe, így sokkal koncentráltabb a gyakorlat.

Az edzőpárosoknál sokszor megvan a „jó zsaru-rossz zsaru” szerepkör, a Vasasnál azért ennyire nem különülnek el a feladatok.

– Nálunk mindenki jó zsaru – nevet nagyot Ladányi Róbert. – Ugyanakkor elismerem, én hamarabb odaszólok szigorúbban, ha azt kívánja a helyzet. A megfelelő szigort itt nem lehet nélkülözni, ökölvívásról van szó, nagyon oda kell figyelni. Szeretek Danival és a kollégákkal dolgozni, megbeszéljük a feladatokat, megosztjuk a munkát. A felnőttek, a juniorok és az ifik tartoznak hozzám, de tulajdonképpen beállok mindenhová, ha arra van szükség. Fontos, hogy megismerjük a csapatot a kezdőktől az élversenyzőkig, erre pedig nem szabad sajnálni az időt. Felhasználom a versenyzői tapasztalataimat is, az én egykori verekedős stílusomnak nemcsak a kisebb súlyúak vehetik hasznát, a szupernehézsúlyú Fehér Koppánynak is tudok tanácsot adni, hozzátenném, ő gyorslábú, és remek a mozgáskultúrája a súlycsoportjában. Fél háromkor már a teremben vagyok, este hét után jövök el, előtte persze már hajnal öttől a közértben is elvégzem a munkámat, és ott a család, a lányom is elvárja, hogy odafigyeljek rá.  Feszített a tempó, de örömmel csinálom, mert tudom, a munkának meglesz az eredménye.

Az eredmények fokmérője lehet a december közepén megrendezésre kerülő felnőtt országos bajnokság. Ladányi Róbert reálisnak tartja a vezetőedző által megfogalmazott elvárásokat.

– A négy döntőst én is elfogadnám. Úgy látom, jó úton járunk, igaz, annak még az elején. Ahogy már említettem, vevő a csapat a munkára. Sok minden van még a tarsolyunkban, amit szeretnénk beépíteni a felkészülésbe. Reméljük, ez eredményekben is megmutatkozik majd.

Ladányi Róberthez hasonlóan Bacskai Imrének sem kellett bemutatkoznia senkinek a Gedó-ökölvívóteremben, a versenyzőként Eb-ezüstérmes, háromszoros olimpikon tizennégy esztendőt töltött edzőként a Vasasnál. Az általa irányított társaság kiemelkedett a magyar mezőnyből, versenyzői adták a világversenyekre utazó válogatottak gerincét, kiemelkedő eredményeket értek el az országos bajnokságokon és a rangos Bocskai-emlékversenyen. A hatvan esztendős szakember örömmel tért vissza szaktanácsadóként a Vasas-Süllőshöz.

– Papp Laci bácsitól megtanultam, „csak annyit vehetsz ki a zsákból, amennyit beleteszel”, és ma is azt vallom, hogy a munkánál nincs fontosabb, lehet hablatyolni, de ha nincs munka, nincs eredmény – szögezi le Bacskai Imre. – Ezt a vonalat képviseli egykori kedves tanítványom, a vezetőedző Régi Dani is. Nagyon jó a kapcsolatunk, örültem, amikor megtudtam, hogy ő került az edzői stáb élére. Emberileg is nagyra tartom, minden képesség megvan benne, hogy jó és eredményes edző legyen.  Komoly versenyzői múlttal rendelkezik, edzőként is éhes a sikerre, és ami nagyon fontos, óriási akarat van benne, hogy végigvigye a terveit.

Régi Dániel és kollégái számíthatnak a veretes versenyzői és edzői múlttal rendelkező Bacskai Imre támogatásra, tanácsaira. A Vasas SC örökös tagja hat év után motiváltan, nagy kedvvel tér vissza a szakosztályhoz.

– Nagyon jólesett, hogy tanácsadóként hívtak a Vasashoz, számítanak rám. Erős az érzelmi kötődés, hiszen tizennégy évet edzősködtem itt.  Versenyzőként, edzőként jó néhány világversenyen jártam, sokat láttam, tapasztaltam, remélem, hasznát veszik a kollégák a meglátásaimnak. Egy biztos, mindent megteszünk azért, hogy minél jobb eredményeket tudjunk felmutatni. Tele vagyok energiával, újult erővel vágok bele, tudom, hogy nagyon sok munkára lesz szükség, kevesebb lesz a szabadidőm, de ez nem panasz, mert ez az én igazi közegem.

S ha már az ökölvívók nagy családját említette az egykori klasszis, nem mehetünk el szó nélkül Bacskai Imre családja mellett sem, mindhárom fiából, Gusztávból, Lajosból és Balázsból is válogatott ökölvívó lett, s jó esély van arra, hogy belátható időn belül unokája, Benett is belép az ökölvívóterem ajtaján.

– Nálunk olykor a győztest is megverik, magas szinten komoly pofonokat lehet kapni. Soha nem erőltettem a fiaimnak az ökölvívást, nem volt szándékom, hogy kövessék a példámat, de egyszerűen „megfertőztem” őket. Arra viszont büszke vagyok, hogy mindhármuk sikeres lett. Azt hiszem, Beni is kipróbálja majd a sportágat, hiszen látja az apja mérkőzéseit, serlegeit, érmeit. Nálunk nem a fociról, hanem a bokszról folyik a szó, és Benjitől (Bacskai Balázs – a szerk.) is azt hallom, hogy Benit is egyre jobban érdekli a dolog. Ha egyszer lejön a Vasasba, kitűnő edzőktől tanulhatja meg az alapokat. Aztán a többi már rajta múlik, mi támogatni fogjuk.

Hogy mennyire fontos a (nevelő)edző személye, arról Bacskai Imre sokat tudna mesélni. Vallja, ha nincs Bakonyi Nándor, akkor ő néhány év után befejezte volna az ökölvívást, Tusi bácsi a legnehezebb időkben is mellette állt, apjaként tekint rá.

– Az a véleményem, és ma is azt tartom, hogy a sportolót nemcsak az edzőteremben, hanem azon kívül is menedzselni, segíteni kell, s ez tizenöt-tizenhét éves kor környékén különösen fontos – fogalmazza meg ars poeticának is beillő gondolatait a Bp. Honvéd egykori hétszeres bajnoka, az edzőként és szakosztályvezetőként is eredményes 73 esztendős Bakonyi Nándor. – Imrének nem voltak könnyűek a családi körülményei, amiben tudtam, igyekeztem segíteni neki, emberileg is megtaláltuk egymással a hangot. Nagyon jól esik, hogy ilyen jó szívvel tekint vissza a közös munkánkra.
74’-ben 174 gyereket toboroztam a serdülőcsoportom indításánál, de közülük csak Imréből lett nemzetközi szinten is jegyzet versenyző és edző, mégpedig nagyon jó edző. A srácok közül nem ő volt a legtehetségesebb, a legügyesebb, de olyan akarat volt benne, amilyen kevés emberben. Az ő példája jól mutatja, hogy munkával, alázattal, kitartással milyen messzire lehet jutni a sportban, az életben.

Példamutatás

– Azt kívánom, hogy a magyar ökölvívásnak nagyon sok Bacskai Imréje legyen, minden szakosztálynál tevékenykedjen egy ilyen kvalitású szakember – ad hangot vágyainak Süllős Gyula szakosztályelnök, a MÖSZ alelnöke. – Imre nemcsak kimagasló szakmai tudással rendelkezik, emberségből is példát mutat a tanítványainak. Amellett, hogy versenyzőket nevelt, az edzői utánpótlásért is rengeteget tett, az edzőként visszatérő Régi Dániel és Ladányi Róbert is hosszú évekig dolgozott a keze alatt, bőven merítettek abból a szakmaiságból, amit a Vasasnál Bacskai Imrétől ellestek. Hiszem, hogy Imrével és az átalakított edzői teammel szép időszak elé nézünk.