A társadalmi fejlődés, a demokrácia, az emberi jogi törekvések, a feminista mozgalmak vagy ki tudja, minek a hatására, de óriásit változtak a nemi szerepek, az azokhoz tartozó normák, értékek, s ezzel együtt azoknak a viselkedésformáknak a megítélése is, amelyeket a társadalom hagyományosan a férfiakhoz és a nőkhöz kapcsolt. Nagyapáink, de még apáink idejében is egységes volt a nézet, miszerint a férfi az erős, a bátor, az okos, a harcos, a nő pedig a szép, a kedves, a gyengéd, a gondoskodó. A fél világ görcsösen ragaszkodik ezen elvekhez, a másik fele viszont ezt kikéri magának. Távol áll tőlem a gondolat, hogy elinduljak és persze eltévedjek a demográfiai katasztrófa és az LMBT mozgalom társadalom felé benyújtott követelései között húzódó százsávos autópályán, de az látszik, hogy jelen esetben ez a két roppant szélsőséges és józan ésszel nehezen értelmezhető gondolkodás feszül egymásnak. Az egyik oldal az armageddon eljövetelét látja abban, ha a nők kilépnek az ősidők óta rájuk osztott szerepből, a másik oldal pedig csípőből hímsovinisztáz le mindenkit, aki nem hajlandó egyenlőségjelet tenni a női és a férfi foci közé. Nem véletlenül használtam egy tipikusan megosztó példát az egymásnak feszülés bemutatására, hiszen a sportban érezhető és látható talán a legjobban a nők szerepének, jelenlétének változása és ennek megítélése. Van, aki gőzerővel támogatja, és van, aki lesújtó véleménnyel van róla.