– Ez a MÁV és a BVSC szoros kapcsolatának köszönhető. Akkoriban még voltak sportállások, így 1993-ban vagonlakatosként „helyezkedtem el”…

– Azaz alvázas felépítésű vasúti szállítójárműveket hegesztettél?

– A számból vetted ki a szót! Azért sejtheted, hogy körülbelül mennyire tettem le a névjegyem a vagonlakatos szakmában… Először a Déli pályaudvaron voltam, majd áthelyeztek Rákosrendezőre.

 

 

– Teljesen indokolt lépés… Komolyabbra – és a családra – fordítva a szót, felmenőid Ausztria déli részéről származnak, magyar-olasz kettős állampolgár Märcz Tamással beszélgetek, aki a pályafutása elején még „tz”-vel írta a nevét…

– A Märcz család eredetileg „cz”-vel írta a nevét, egészen addig, amíg édesapám személyi igazolványát egyszer el nem írták „tz”-re, de aztán visszatértünk az eredeti családi írásmódra. Valóban minden nagyszülőm sváb származású, klasszikus sváb nevekkel, ilyen ugye a Märcz, de a családunkban van Remmel, Wischer, később lett Vári és Klebl is. Ükapámról, Klebl Mártonról, aki a helyi kántor volt, Soroksáron ma is utca van elnevezve! Nagybátyámnak, Vári Lászlónak a 60-as, 70-es években saját zenekara volt „Vári Trió” néven. Hotelekben játszottak, elég népszerűek voltak, még Puskás Öcsi is gyakran vendégük volt, sőt mondhatom, jó barátok voltak. A Märcz nagypapa pedig a 60-as 70-es évek talán legkiválóbb műbútorasztalosa volt. Ő volt a kevés akkori „maszek” iparosok egyike, akit az akkori rendszer engedett dolgozni, mert ők maguk is tőle rendelték a neobarokk és biedermeier bútorokat, ahogyan egyébként a belga királyi család is tette. Még most is őrzők néhány általa készített remek bútordarabot.

– A zene és a vízilabda között szinte „zongorázni lehet a különbséget”…

– Értem a kérdést, látom, vannak „belső” információid rólam! Nyolcéves koromban még a Zeneakadémián is voltak zongoravizsgáim, a magam szórakoztatására még ma is játszom, de megtanultam furulyán, szájharmonikán és gitáron is játszani. Nálunk hagyomány volt a zene szeretete. Édesapám is jól zongorázott, pedig eredeti foglalkozását tekintve, kohómérnök volt. Mindig szerettem a zenét, Ennio Morricone az egyik kedvencem, a magyarországi koncertjét is megnéztem, zseniális volt! A Keresztapa és a Profi című film zenéit én magam is szívesen játszom. Egyébként a Profiban játszó Belmondo amúgy is nagy hatással volt rám, imádtam minden alakítását és magát a karaktert.

– Tudod, ki volt Belmondo sportoló példaképe?

– Mivel Belmondo bokszolt, akkor esetleg Muhammad Ali?

– Ennél még érdekesebb, mert magyar sportolóról van szó…

– Akkor Papp Laci lesz!

 

A teljes cikk a Presztízs Sport 8/3-as számában olvasható.