Mi folyik itt Gyöngyösön, bocsánat, Kispesten?

Inkább leveszem a szemüveget, hogy szemtűl-szembe nézzünk, mert nem szeretek olyan szemüvegen keresztülnézni egy hölggyel vagy egy úrral, vagy a közönséggel, majd aki olvasni fogja ezt, mer’ gondolom, olvasni fogja!?
Az én lelkem és a családom állapota annyira felzaklatott lett, húsz éve várunk a bajnoki címre, az igénylésünk be van adva, hát vót egy tulajdonosváltás valamikor! Akkor hol van az?!
MI FOLYIK ITT KISPESTEN?!
Odafigyeljetek má’! Emberek! Akkor mindenkivel megcsinálhassák?
Elmentem a meccsekre, annyira nem foglalkoztak velem, hogy bérletem van, asszonták, három hét alatt elmúlik, eltelt három hónap! Én nem vagyok egy buta gyerek! Kispesti gyerek vagyok, bár nem vagyok buta! A játékosoknak – gyere csak ide Alcibiade, gyere ide apáho’! –, a kerületnek ez kell? Donga lába van a hátvédnek! Ide orvosi papír nem kell, a tények magukér’ beszélnek!
Ezt már hat éve elmondtam! Hogy már kivan a mindenem az egésszel! És bocsánatot kérek a nagy hangszintemér’, már nem bírom, nem…, hazamegyek egy kis lukba, amit én csiná’tam.
Haggyá! Most menj el öcsém – most mindenki hagyjon! Most is a Bozsikhoz megyek ki a temetőbe, annyi a fájdalmam! Vót focink… Mikor má’ az öngyilkosság keringet, öngyilkossági gondolat keringet sokszor! Azt mondom, nem szabad meghalnom, van ott tizenhárom bajnoki cím, és kupagyőzelmek, amiket fel kell idézzek!
MIT NEVETSZ? OLYAN VICCES VAGYOK?? NEKTEK MEGVAN MINDENETEK…
Látjátok, hogy kinevetik az embert? Hogy ha-ha, ez egy bolond! Csak a bolond őszintén megmondja. Kinevetik az embert!!! De nem érdekel, ha kinevetnek! Mer’ elmondom a lelkemnek a gondját! Szeretném, hogyha eztet továbbítanátok, mer azé’ vagytok, a média azé’ van, hogy az embereknek a gondját és problémáját megossza a klubvezetőkkel!
Mi folyik itt?!
Köszönöm szépen. Többet nem is szólok. Tisztelettel, kedves uram!