A kapusok – saját bevallásuk szerint is – kicsit kilógnak a sorból, legyen szó bármilyen csapatsportágról. Bivalyerős lövésekkel önként szembenézni már önmagában különös vagányságot igényel, és ehhez jön még, hogy rájuk sok tekintetben más szabályok vonatkoznak a pályán, mint a mezőnyben harcoló társaikra. 

 

 

Gangl Edinára néha még a pályán kívül is. – A dietetikusoknak mindig is meggyűlt a bajuk velem, mert engem nem lehet diétára fogni – hangzik az őszinte önjellemzés az Európa-bajnok vízilabdázó szájából, ami tömörsége ellenére is sokat sejtet étkezéshez fűződő viszonyáról. – Nálam egy finom fogás boldogságforrás, ezzel együtt a jó teljesítmény nélkülözhetetlen eleme. A sportolók számára ideálisnak tekintett zöldséget zöldséggel menüsorokkal képtelen vagyok kibékülni. Nekem fontos, hogy legyen tartalom is abban, amit elfogyasztok.

Ezért pedig akár a rendet is bontja, ha a helyzet azt kívánja meg. – A legutóbbi, hazai rendezésű világbajnokságon külön teremben étkeztünk, ahol az asztal tele volt könnyű és kímélő ételekkel. Amint megláttam, éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Az első adandó alkalommal át is osontam a szomszédos helyiségbe, ahol a többi versenyzőnek terítettek meg, sokkal inkább az én szám íze szerint való fogásokkal. Ahogy aztán teltek-múltak a napok, egyre többen tartottak velem a csapatból, mígnem eljutottunk oda, hogy inkább nekünk is tartalmas ebédet készítettek a szállodában.

 

A teljes cikk a Presztízs Sport 7/4-es számában olvasható.