5K – Berki Krisztiánnal

Az „elfelejtett” olimpiai arannyal, és a gerenda alatt szunyókálással

Szerző:

Őze Dávid

Fotó:

PS-archív

2016.10.19.

Utolsó frissítés:

2016.10.19.

Címkék:

Berki Krisztián

Rovatunkban egy-egy híres magyar sportszemélyiséget faggatunk pályafutásuk legemlékezetesebb pillanatairól, mégpedig öt melléknév „bűvkörében”. Ezekből megtudhatjuk, kinek melyik sportélménye volt a legkeményebb, a legkeserűbb, a legkiválóbb, a legkiborítóbb és a legkalandosabb. Az 5K mostani interjúalanya a lólengés koronázott királya, Berki Krisztián, aki immár egy elemhez is a nevét adja.

1. Kemény – a fogcsikorgatva kiharcolt győzelem

2011. október 15–16., Tokió, tornász-világbajnokság, 1. hely lólengésben, valamint kijutás a londoni olimpiára

Az akkori kvalifikációs rendszer alapján úgy lehetett kvótát szerezni, hogy a versenyzőnek a fő szerén kívül még kettőn kellett versenyeznie, és el kellett érnie egy minimumpontszámot, ami azért elég nehéz feladat volt. Nekem 2006-ban volt egy hatszeres versenyzésem, utána pedig már csak a lóra koncentráltam, tehát nagyon furcsa volt így fölmenni, bár a verseny előtt természetesen készültem a gyűrűre és a nyújtóra is. A bírók is teljesen más szemmel néztek rám. Nyilván tudták, milyen a kvalifikációs rendszer, és átérezték a helyzetünket, de ettől még nagyon furcsa volt megélni, hogy csinálok egy borzalmas nyújtógyakorlatot, utána lovon egy világbajnoki teljesítményt, majd elmegyek a gyűrűre, mint egy újabb cirkuszi mutatványra. Amit kellett, véghezvittem Tokióban, hiszen kijutottam az olimpiára, mégis ez volt életem legkeményebb és legmegrázóbb élménye.

A teljes cikk a Presztízs Sport 4/10-es számában olvasható.

Kapcsolódó cikkek